Mercado Quinhentista (16. századi piac)

A portugál hajósok a sziget délkeleti oldalán, a mai Machico partjainál szálltak először partra Madeirán, ráadásul az idén éppen 600 évvel ezelőtt. A település kezdeteire emlékezve évente tartják a 16. századi piacot, ezt a három napos színes fesztivált. Madeirán szinte minden hétvégén rendeznek valahol egy ünnepnek vagy fesztiválnak nevezett eseményt, de rám eddig messze ez tette a legmélyebb benyomást. Rengeteg ember a legkülönbözőbb, többé-kevésbé korhű jelmezbe öltözve, a színpadon és minden talpalatnyi helyen folyamatosan zenei és tánc előadások, a tűznyelőtől az íjászokon keresztül a bohócokig a megszokott vásári mulatságok, a helyi iskolák által üzemeltetett étel-ital standok, ahol jutányos áron lehet a finomságokat megvásárolni. Ha a képek egy kicsit is vissza tudják adni a hangulatot, legközelebb te sem hagyod ki!

Kategória: Fesztivál | Hozzászólás most!

Capela Miradouro Sagrada Família

Egy rendkívül érdekes helyen jártunk, a leírásához a legjobb, ha ide másolom a Madeira Island Magazinban 2016-ban megjelent cikk fordítását.

Egy madeirai emigráns 30 év után visszatért Venezuelából és épített egy kápolnát kilátóval, amit a látogatók ingyen megtekinthetnek.
A kápolna és a kilátó a Ribeira Bravához tartozó São Paulóban található, ahol a múltban a családok karácsonykor összegyűltek.
“Gyerekkoromban szegények voltunk, nem volt semmink, csak összejöttünk december 25-én egy csempés cement asztal körül beszélgetni. Amikor visszatértem, ezt a hagyományt akartam folytatni” – kezdi a történetet Manuel Macedo, hozzátéve, hogy az akkor használt asztalt maga készítette.
A most látható Sagrada Família kápolnát és kilátót 2005-ben kezdte építeni, a területen elhelyezett még asztalokat, székeket, tűzhelyeket, medencéket, egy hagyományos santanai nádtetős házat és egy kis játszóteret, mindet cementből készítve, virágokkal díszítve.
A kápolnát látogatók által adományozott szentek díszítik, a teraszról pedig nagyszerű kilátás nyílik a Ribeira Bravát körülvevő tájra.
A most 68 éves Manuel Macedo 13 éves korában vándorolt ki Mozambikba majd Venezuelába, hogy jobb életet találjon, mint amit szülőhelye abban az időben nyújtani tudott.
“30 évet töltöttem Venezuelában, de mindig is vissza akartam térni ide, hogy megépítsem ezt a kápolnát” – meséli, visszaemlékezve, hogy a visszatéréshez a családját és minden jót ott kellett hagynia.
A másik célja tiszteletet adni az elhunyt édesanyja emlékének, és a munkát anyagi érdek nélkül egyenlően megosztani az emberekkel, így írva történelmet.
Az objektumban Manuel Macedo 15 évi kemény munkája fekszik. A kezdetekben a lakosok együttműködésére is számított. „Nélkülük nem sikerült volna.” De azért voltak ellenzők is, kapott fenyegetéseket, történt vandalizmus is. Egy esetben 200 kiló állati ürüléket talált az épület előtt, a bűz persze elűzte a látogatókat.
A helyi önkormányzat, amely kezdetben támogatta az elképzelést, végül nem akart engedélyt adni a munkához. Aztán a kezdetben támogatók közül is néhányan aláírtak egy petíciót a munka folytatása ellen, és a venezuelai család is beszüntette az anyagi támogatást.
“De én büszke vagyok, mert sokat szenvedtem, de elértem, amit akartam. Leküzdöttem minden akadályt, de nincs bennem harag. Tudtam, hogy ez a hely történelemmé válik.”
A Sagrada Familia kápolna és kilátó ma már vonzza a látogatókat. Sokan azért jönnek, mert kíváncsiak az épület együttes ornamentikájára, mások reggel érkeznek és ebédre is maradnak családostul.
„Egyelőre százak jönnek, ezrek fognak jönni. Boldogan halhatok meg”, mondja elégedetten élete művével.

Kategória: Útleírás | Hozzászólás most!

Öt nap meleg víz nélkül

Mint tudjátok, ennek az oldalnak az a célja, hogy a madeirai mindennapokba kapjatok betekintést. Nos, mi történik időnként egy lakásban? Elromlik valami. És mit kell ilyenkor tenni? Szerelőt hívni. Szerelő jön, a hibát elhárítja, minden rendben. Így megy ez, ugye? Vagy mégsem?

Szóval az úgy kezdődött, hogy szerdán éjfél körül megérkeztünk a lakásba, ahol is konstatáltuk, hogy nincs meleg víz. Fél óra bojler bűvölés után (hátha találunk valami gombot, amit csak meg kell nyomni) mosakodás hideg vízzel, lefekvés, holnap hívjuk a szervizt.

Azért először felhívjuk itteni barátunkat, E.-t, hátha tud egy szerelőt. És valóban, van egy ezermester ismerőse, Ricardo, aki szerint nem lehet ez nagy ügy, este 6 és 7 között majd jön és megcsinálja a bojlert.

Na aki nem jött, az Ricardo. E. megpróbálja elérni, de nem sikerül, hát akkor tényleg marad a Junkers szerviz. Kezelő felveszi, beszél angolul, egyeztetjük a nevet, címet, telefonszámot és a bojler típust, megígéri, hogy legkésőbb holnap jön a szerelő, előtte majd hív telefonon. Ennél közelebbit nem tud mondani, csak várjuk türelemmel. A holnap az szombat, de ezen nem akadunk fel, biztos dolgoznak szombaton is, ez itt nem szokatlan.

Eltelt a péntek és a szombat délelőtt, szerelő sehol. Nosza hívjuk fel a Junkerst – csak egy előre felvett portugál szöveget hallgathatunk. Megkérem E.-t, fordítsa le, az eredmény nem meglepő módon az, hogy a hétvégén nem dolgoznak.

Nincs mit tenni, várni kell hétfőig. Hétfő reggel telefon a Junkersnek, ugye ma biztosan jön a szerelő? Kezelő felveszi, angolul nem beszél, annyi. Újra E. segít, felhívja őket, persze, ők továbbították a szerelőnek, biztosan jön ma. Mi már nem vagyunk ebben olyan biztosak…

Közben lemegyek vásárolni, útközben összeakadok a ház gondnokával, aki perfekt portugál. Mindenesetre letámadom a következő szavakkal: bojler defekt, no agua calda. Ezt megérti, jön megnézni. Az összes gombot megnyomkodja, a kapcsolókat minden lehetséges állásban kipróbálja, majd megállapítja, bojler defekt, tecnico kell. Tecnico tíz perc múlva megjelenik, újabb tíz perc alatt kicserél egy alkatrészt, legombol rólam 45 eurót (minden papír nélkül) és távozik. Már csak annyi van hátra, hogy megkérjük E.-t, mondja le a Junkerst.

Szóval tulajdonképpen semmi különös, a dolog valószínűleg hasonlóan történt volna Magyarországon is, azzal a különbséggel, hogy otthon tudunk a kezelővel beszélni. Aki esetleg azt mondta volna, hogy egy hét múlva tud szerelőt küldeni… A tanulság egyébként az, hogy a hideg vizes mosakodáshoz egész jól hozzá lehet szokni, a hitegetéshez annál nehezebben!

Kategória: Personal | Hozzászólás most!

A gyerekek karneválja

A karnevál – vagy ahogy mi mondanánk, farsang – nagyon népszerű ünnep Madeirán. A legnagyobb felvonulás természetesen Funchalban van, de arról igazából csak az akkreditált profi fotósok tudnak jó képeket készíteni, akit érdekel, talál százával a különböző Madeirával foglalkozó site-okon.
Engem éppen ezért jobban érdekelt a gyerekek karneválja, ráadásul egy kisebb városban, ahol sokkal jobban lehet fotózni. A képek Ponta do Solban, egy bájos tengerparti településen készültek, látszik, hogy a gyerekek szüleikkel és tanáraikkal együtt nagyon komolyan vették a farsangot, és sok munkát fektettek a jelmezek elkészítésébe. A fő téma – tengerparti településhez illően – a tenger, és minden, ami azzal kapcsolatos. Hát akkor jöjjenek a képek!

Kategória: Fesztivál | 1 hozzászólás

Levada do Moinho

A levada madeirai specialitás, nem tudom, másutt van-e ilyen. Első pillantásra kis csermelynek tűnnek, de valójában nem csak forrásból erednek. A tengerről felszálló pára a magasban kicsapódik és a víz mintegy patak ömlik lefelé. Lassan medert vájt ki magának, amit már a 15. századtól öntöző csatornává alakítottak és ösvényt építettek hozzá – ez a levada. Az ösvények célja eredetileg a levadák karbantartása volt, de időközben népszerű turista  útvonalakká váltak.
A Levada do Moinho Ponta do Sol fölött egy hegygerincen húzódik, egyik oldalt a hegy, másik oldalt a szakadék, szerencsére végig van korlát. A kirándulás közben csodálatos kilátás nyílik a tengerre és a hegyekre is. És a legnagyobb meglepetésemre, egy helyen még tehenet is tartanak! Amikor ott jártunk, éppen találkoztunk egy csapattal, akik még egy tehenet vonszoltak/toltak fel az igencsak keskeny, bár majdnem teljesen vízszintes úton. Nem irigylem az ott gazdálkodókat…
De sok a szöveg, inkább katt valamelyik képre!

Kategória: Útleírás | 1 hozzászólás

Telefon mizéria

Talán valakinek még hasznos lehet az információ, úgyhogy elmondom részletesen.
Az itteni kommunikációhoz vettem korábban egy feltöltős SIM-kártyát a MEO nevű szolgáltatónál. A dolog jól működött, de mivel a legutóbbi utazásunk óta több, mint három hónap eltelt, a kártya érvényét vesztette. Ez úgy derült ki, hogy amikor hívni akartam valakit, kapcsolás helyett egy portugál szöveg hallatszott. Így hát elmentem a legközelebbi MEO üzletbe, ahol elmondták, mi a helyzet.
A megoldás: új SIM-kártya. Ezzel csak két probléma volt: a korábbi egyenlegem elveszett, meg értesíteni kellett a kapcsolataimat az új számról. OK, vállalható.
És ami nagyszerű, az új kártyához egy hónap ingyenes forgalom tartozik! Szuper! Most viszont az egy hónap lejáróban, elmentem feltölteni a kártyát, rátettem 10 eurót. Erre kapok egy SMS-t, feltöltési díj 0,80€, új egyenleg 5,20€. Mi van???
Nyomás az üzletbe. Kiderül, hogy az új kártyához olyan tarifa tartozik, amely hetente 4€-val megterheli az egyenleget! Nyilván meg is találtam valahol apró betűkkel, nem mondhatom, hogy nincs feltüntetve, de persze nem szóltak róla. Na mindegy. Mondom a fiatalembernek, mit lehet csinálni. Természetesen máris átállítja egy normális tarifára, mindenki ezt csinálja a másik csomag ingyen egy hónapja miatt. Na ja, az új tarifa 4 nap múlva hatályos, addig még egyszer 4 euróval megterhelnek, nem sok marad a 10€-ból (konkrétan 1.20). De legalább marad a régi szám…
Lényeg a lényeg: mindenki nagyon kedves, mindenki nagyon szolgálatkész, vannak jó szolgáltatások, de azért nem árt észnél lenni!

Kategória: Personal | Hozzászólás most!

Perfected in My Garage

A “Perfected in My Garage” kiállítás február 4-ig látható a Madeira Shopping üzletközpont első szintjén. Nagyon jópofa cucc, de lássuk a hivatalos szöveget: “A kiállított tárgyak Pedro Freitas, egy fiatal művész személyes gyűjteményéből valók, aki az autózás világának szerelmese. Ezzel az egyedi koncepcióval a művész bemutatja, hogyan formált a biciklikből, motorkerékpárokból és autókból bútorokat és hétköznapi használati tárgyakat.” Magam sem mondhattam volna szebben! De egy kép többet mond ezer szónál, hát még nyolc! A galéria megtekintéséhez kattints valamelyik képre.

Kategória: Uncategorized | Hozzászólás most!

Jardim do Mar

Tegnap a telefon időjárás app-je esős időt jósolt mától. Ma reggel eltolta a rossz idő kezdetét kora délutánra. Nosza, menjünk kirándulni, amíg jó az idő! Irány Jardim do Mar, egy kis település a délnyugati tengerparton, Calheta után.
A központ viszonylag magasan van, autóval nem is lehet tovább menni. Itt van a templom (innen rögtön lehet tudni, hogy a központban vagyunk), valamint egy szálloda, az étterem teraszáról csodálatos kilátás nyílik a tengerre és a környező hegyekre. A partot kb. 160 lépcsőfokkal lehet elérni, ami visszafelé azért meglihegtetett. De megéri, mert a parti sétányról csodálatos panoráma nyílik a szomszédos Paul do Mar-ra, illetve inkább az azt körülvevő öbölre és hegyre. Arról majd legközelebb!
Ja, és mielőtt megnéznétek a képeket, még mindig jó az idő, eső holnap és holnapután sem várható!

 

Kategória: Útleírás | Hozzászólás most!

Festa dos Compadres

Itt a santanai Festa dos Compadres, vagyis a Keresztapák ünnepe részletes programja!

Lássuk:

Február 1., csütörtök – Keresztanyák háza
12:00 – Tűzgyújtó ünnepség megnyitó
15:00 – “Comadres e Compadres pequeninos” (Kis keresztanyák és keresztapák) kiállítás megnyitó (Centro Cívico de Santana)
19:30 – Keresztanyák csütörtöke (fogadás a városházán)

Február 3., szombat
21:00 – „4 litro” előadás
22:30 – „Juvencio Luyiz” előadás
24:00 – Zárás

Február 4., vasárnap
11:00 – Arco-da-velha da Rádio Festival (a CMS sátor mellett)
14:00 – Vidám körmenet a város utcáin
14:30 – Népviselet körmenet a város utcáin
16:00 – Ítélkezés a keresztapák felett / keresztapa és keresztanya égetés

Február 8., csütörtök – Keresztapák háza
12:00 – Tűzgyújtás
19:30 – Keresztapák csütörtöke (fogadás a városházán)

Még nem tudom, mire tudok elmenni, de mindenesetre beszámolok majd!

Kategória: Fesztivál | Hozzászólás most!

Caminho Real da Calheta

A Caminho Realt, vagyis a királyi utat a XIX. század második felében kezdték építeni. Az út építését a kormányzó és a katonai hatóság kezdeményezte, a szárazföldi közlekedés és szállítás javítása érdekében.
Az út egy kis részét most helyreállították. A mintegy 500 méter hosszú szakasz Calheta fölött, Arco de Calhetán 460 méter magasságban kezdődik, és kb. 60 m szintkülönbséggel Lombo Atouguia településig tart. A végén rendkívül meredek kapaszkodó zárja le, van mit kipihenni utána.
Az út egy hajtűkanyarral körbevett völgyön vezet keresztül, a meredek hegyoldalon többfelé teraszosan kialakított földek láthatók, mindig elképedek rajta, micsoda munkát végeznek az itteni emberek, hogy megműveljék azokat.
A helyet egyébként nem volt könnyű megtalálni, itt a hegyekben már nem annyira beszélnek angolul, jó hasznát vettem igencsak töredékes portugál tudásomnak. És még a helyiek is nagy vitában voltak, merre is kell menni, de végül is megtaláltuk, és megérte! Remélem, a képek kedvet csinálnak hozzá, hogy ha erre jártok, ti is megkeressétek!

Kategória: Útleírás | 2 hozzászólás